Félretájékoztatás és álhírek: vírusszerűen terjednek a COVID-19 járvány idején

A koronavírus kapcsán terjedő álhírek és félretájékoztatás magát a járvány elleni küzdelmet is megnehezítik. Összefoglaljuk, mit érdemes tudni róluk, és hogyan szúrhatjuk ki azokat.

„A vírust denevérből készült levesből kapták el az emberek”, „az EU-s tagállamok egymás elől veszik el az orvosi felszereléseket a hiány miatt” - biztosan olvastuk, hallottuk már ezeket az állításokat, amik elborították az internetet.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a valótlan történetek jelenleg „gyorsabban terjednek, mint a vírus”.

A valódi hírnek tűnő félretájékoztatás és álhírek célja, hogy manipulálják az olvasókat - hamis információt terjesztenek például politikai céllal. Ez pedig a közösségi média korában sokkal könyebben és gyorsabban megy, habár a nagyobb internetes platformok már komoly lépéseket tesznek azért, hogy ezek minél kevesebb embert érjenek el.

De hogyan tudjuk felismerni a félretájékoztatást, más néven dezinformációt? Mit tehetünk, hogy megakadályozzuk a terjedését? Mit tesz az EU ezen a téren? Összefoglaltuk a főbb kérdéseket és válaszokat.

Mit tesz az EU a félretájékoztatás és az álhírek terjedése ellen?

A tényeken alapuló és megbízható információkat a koronavírus-járványról egy direkt erre létrehozott uniós honlapon lehet megtalálni. Ide kattintva pedig a járvány kapcsán terjedő dezinformációról lehet olvasni, többek között arról is, hogyan különböztessük meg a tényeket a fikciótól, és hogyan ismerjük fel az internetes robotokat és az összeesküvés-elméleteket.

Az uniós vezetők rendszeresen egyeztetnek szakértőkkel és a tagállamokkal videókonferencia keretében, hogy megosszák a tapasztalataikat és a megoldási javaslataikat a félretájékoztatás ellen. Például a Bizottság és a tagállami fogyasztóvédelmi hatóságok már felszólították az online platformokat a csalók és tisztességtelen kereskedők hirdetéseinek letiltására.

Miért terjesztik az emberek a valótlan történeteket?

Ennek több oka is lehet.

Jónéhányan a profitszerzés céljából teszik. Az álhírek terjesztésének egyik gyakori módja a „clickbait”, vagy a szenzációhajhász, figyelemfelkeltő szalagcímek, amelyek célja, hogy minél több felhasználó kattintson az oldalra, ami így több pénzt keres a hirdetésekkel.

A másik gyakori jelenség, amikor azért hozzák létre az adott cikket, videót, vagy fotót, hogy egy bizonyos irányba tereljék az olvasókat. A fő cél ilyenkor lehet az, hogy aláássák az EU tekintélyét. Az Unió kifejezetten félretájékoztatásra szakosodott csapatának jelentése szerint ezek főleg Oroszország, vagy Kína politikai erőitől származnak.

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos álhírekre az EU félretájékoztatással foglalkozó blogján találhat további példákat és információt (angolul).

Sok esetben persze pusztán azért osztják meg az emberek a valótlan történeteket, mert elhiszik azokat, és nem azért, mert szándékosan ártanának vele.

Valóban olyan veszélyes a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos félretájékoztatás?

Olyan időket élünk, amikor az emberek aggódnak, hogy rosszt hírt kapnak, így már a mindennapokban is nehéz nyugodtnak és higgadtnak maradni, nemhogy a megrázó hírek olvasásakor. Nem feltétlenül jut eszünkbe, hogy ellenőrizzük a tényeket.

Történt már olyan, hogy a vakcinákkal kapcsolatos téves információk arra késztették a szülőket, hogy ne adassák be a kanyaró és más betegségek elleni védőoltást a gyerekeiknek. Ez pedig a kanyarós megbetegedések számának robbanásszerű növekedéséhez vezetett.

Még ha az emberek nem is hiszik el a valótlan állításokat, akkor is alááshatja a szakértők által elmondott igazságokat. Egy magánszemélytől származó Facebook-bejegyzés, vagy tweet manapság ugyanolyan jelentőséggel bírhat és ugyanakkora figyelmet kaphat, mint egy szakember alapos elemzése - és ez nagyon káros a társadalomunkra.

Hogyan ismerhetem fel és akadályozhatom meg ezek terjedését?

A félretájékoztatás azokon múlik akik elhiszik és megosztják a valótlan információt. Könnyű az áldozatául esni.

Legyünk résen, ha egy szalagcím szenzációnak tűnik, úgy fogalmazták meg, hogy erős érzelmeket váltson ki, vagy egy történet túl szórakoztató, vagy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ilyenkor az azonnali megosztása helyett keressünk rá az interneten, hogy hiteles, megbízható honlapok, ismert híroldalak is foglalkoztak-e a témával. Ha van rá időnk, keressük meg a szerzőt, ellenőrizzük a felhasznált forrásokat.

Ide kattintva megtalálja rövid útmutatónkat az álhírek felismeréséhez.

Mit tehetünk, ha a saját baráti körünkben valaki valótlan történetet oszt meg?

A dezinformációt, álhíreket közvetlenül a közösségimédia-oldalakon is jelenthetjük, jól kidolgozott mechanizmus segíti ezek eltávolítását, különösen a koronavírus-járványra vonatkozó információk kapcsán.

Próbáljunk beszélni az ismerősünkkel, aki megosztotta, valószínűleg nem rossz szándékkal tette. A szakértők szerint ilyenkor a legfontosabb, hogy ne állítsuk célkeresztbe, hanem a mutassunk empátiát és észérvekkel próbáljuk meggyőzni.

További információ

• (megnyitás új fülön) EUvsDisinfo blog
• (megnyitás új fülön) Európai Bizottság: Koronavírus-járvány elleni intézkedések
• (megnyitás új fülön) Hasznos információk a járványról az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) honlapján (angolul)
• (megnyitás új fülön) A Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapja
• A COVID-19 járvány kezelése