A Covid19-járvány kitörése után Eugenio és Carlos – a spanyolországi kampánykoordinátorok – nem hagyták, hogy a babérjainkon üljünk: felszólaltunk az európai szolidaritásért, kérdéseket tettünk fel az Unió helyzetéről szóló beszéd kapcsán, részt vettünk a Nagy Károly-díj zsűrijében, és találkozókat szerveztünk az európai parlamenti képviselőkkel.
Az EP kapcsolattartó irodája mindig nyitott a javaslatainkra és a lehetséges együttműködésekre. Alapítottam egy szervezetet, amely az Európa és Afrika közötti kapcsolatokkal foglalkozik, és több, az unitótól független, társadalmi kezdeményezésben is részt veszek. Amikor együttműködést kérünk az irodától, mindig pozitív választ kapunk. A menekültek jogaiért küzdő aktivistaként azt hittem, hogy a témával kapcsolatos feszültségek miatt az iroda hátat fordít majd nekem, de mindig segítő kezet nyújt.
Az #Europaert kampány segített legyőzni a félelmeimet. Mindig is tettrekész ember voltam, de attól tartottam, hogy a bőrszínem, a nemem vagy a változás iránti vágyam megakadályozzák, hogy az legyek, aki lenni szeretnék. Az, hogy együttműködhetek az Európai Parlamenttel, konferenciákat szervezhetek az épületeiben, részt vehetek a kezdeményezéseiben, és láthatom, hogy mindannyiunkat tárt karokkal vár az europaert.eu kezdeményezés, önbizalmat adott nekem. Az, hogy közelről figyelhetem az Uniót, megértve mindazt, amit tesz és mindazt, amit felépíteni készül, és az, hogy úgy érezhetem, hogy részese vagyok Európa felépítésének, hozzájárult ahhoz, hogy teljes szívemből Európa-párti legyek, és mindenkivel meg akarjam osztani azt a meggyőződésemet, hogy a „még több Európa” a megoldás.